A 2020. évi koronavírus-világjárvány alighanem a második pandémia az emberiség történelmében, ehhez hasonló csak az I. világháborút követő spanyolnátha volt, amely végigsöpört a világ összes kontinensén. A járvány így óhatatlanul globális kérdéseket vet fel: mi változik/változhat meg a világ társadalmainak az életében, a kultúrában, az oktatásban, a közösségi együttélési formákban egy ilyen nagy társadalmi sokk nyomán?

A kötet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatóinak egyfajta válaszkísérlete e globális kihívásra, nyilván elsősorban erdélyi tapasztalatokra építve. A világjárvány ugyanakkor mint határhelyzet nem csupán az élet és halál alapvető kérdéseivel összefüggésben vet fel különféle témaköröket, hanem arra is rákérdez, hogy mit tehet ilyen helyzetben a tudós, a kutató, vagyis ‒ a klasszikus műveltségeszmény fogalmával ‒ az „írástudó”. Így a kötetbe foglalt írások válaszokat körvonalaznak arra is, hogy mi az értelmiség szerepe sorsfordító időszakokban. A kötet előszava ezzel kapcsolatban a következőképpen fogalmaz: „Az itt közölt írások szerzőiben közös az a hit és meggyőződés, hogy a járvány okozta határhelyzet »tűzoltási« cselekvéseivel párhuzamosan, adott esetben az azok által nyújtott tapasztalatokat követően valós funkciója és felelőssége van a határhelyzetet megértető, értelmező, értékelő diskurzusnak is”. Jelen kötet ehhez a járványhelyzetet tematizáló, problematizáló diskurzushoz kíván hozzájárulni.