A Természetesen digitális című konferencia felhívásában olvasható: „Az új média már régi abban az értelemben is, hogy mindennapivá, megszelídítetté, megszokottá vált. Nélkülözhetetlen is, persze, de annyira alkalmazkodtunk már ehhez az új technológiához és ehhez az új környezethez, hogy egyre inkább felértékelődik a régi...” Az új világhelyzet erőszakosan és egyértelműen felülírt minden optimista-technicista elképzelést: a biológiai valóság (a betegség és halál fenyegetései) a természetes, az elsődleges a társadalom számára. Lehet és kell vizsgálni a technikai szerkezetek életmód-változtató hatását, és lehet ezek domesztikálásáról, mindennapiságáról értekezni, de biológiai, evolúciós mércével mérve nem beszélhetünk még természetességről, azaz adaptációról és annak viszonylag kiegyensúlyozott helyzeteiről. Hankiss Elemér ír arról, hogy az emberi tudás és technika kiemelkedő eredménye, a holdra szállást lehetővé tevő technikai védőfelszerelés csak kivételes, egyedi eset, míg a természetes az, hogy a Föld nevezetű igen veszélyes bolygón van az embereknek egy évmilliók alatt kialakult saját űrruhája: az immunrendszere. Az emberi létezésre pedig minden pillanatban baktériumok, vírusok, gombák milliárdjai jelentenek halálos veszedelmet. Ha a támadás sikeres, és az emberek tömegei egyszerre betegednek és halnak meg, akkor járványról beszélünk, és a túlélést a járványokat terjesztő kórokozókkal szemben védekezésre képes, adaptálódott emberi organizmus kialakulása teszi lehetővé. A természetesség ebben az értelemben nem egy egyensúlyállapot, hanem az egyensúlyozásra való készség, a változtatásra, változásra, a változóval való együttélésre való törekvés. És ha ez így van, akkor mindaz, ami új média, csakis idézőjelben lehet „természetes”.